20 éve foglalkozom önfejlesztéssel, mára ez lett az életformám. Számtalan nehézséget haladtam meg az önmagammal való őszinte szembenézésnek, elengedésnek és az intuitív erőhöz való kapcsolódásnak köszönhetően. Hiszek Istenben, és ez a Ráhangolódás a segítő munka alapja.

Hiszek abban, hogy az életünk, a világunk, úgy tökéletes ahogy van. Az élet maga old, és éppen azt a feladatot rakja elénk, amire a legnagyobb szükségünk van ahhoz, hogy meghaladjuk magunkat. És igen, sokszor a nehézség által haladhatjuk meg magunkat, épp azáltal, hogy látszólag hibázunk, de valójában tapasztalunk, tanulunk, és minden „hiba” áldást rejt magában. Ezt az kincset keressük meg benne, fogadjuk el a nehézségből származó erőt, és ezt beépítve menjünk tovább.

Biegelbauer Lilla vagyok, 43 éves, három fiúgyermek édesanyja, intuitív coach, mentor, az önfejlesztés szerelmese.

Az elmúlt kb. 20 évben rengeteg olyan önismereti, fejlesztő, pedagógiai, gyógyító módszert tanultam és gyakoroltam, melyek segítettek közelebb kerülni magamhoz, feloldani egy-egy elakadás okát, jobban megérteni magamat. Azonban el is távolítottak az eredeti, bennem élő gyógyító erőtől. Bár rengeteg technikát tanultam, átvettem az oktatók, s a technikák alaptéziseit, hitrendszereit. Úgy akartam csinálni, mint ők, azt hittem akkor leszek jó. Akkor még nem tudtam kapcsolódni az eredendően bennem élő gyógyító erőhöz. Fel-felsejlett, időnként megmutatta magát, de nem mertem választani. A módszerek sokat segítettek egy pontig, de az igazi áttörést az hozta meg, hogy elkezdtem kapcsolódni magamhoz és magamtól várni a változtatást. Feladtam a várakozást arra, hogy majd jön valami, valaki, aki „megment”, és egy csapásra megoldja a problémáimat. A gyors oldások pár napig adtak felszabadulás érzést, de a gyökeres változást az adta, hogy nem mástól vártam a segítséget, mint saját magamtól.

Évtizedek óta írok, kialakult egy fajta öncoaching, melynek lényege, hogy önmagamhoz kapcsolódva írok, és ami megjelenik bennem, kérdésekkel segítek magamnak kibontani és megérteni egy-egy nehéz helyzet mélyén mi rejtőzik, észrevenni benne a saját felelősségemet. Ez a módszer ugyankkor inspirációnak is jól használható, mert egy idő után, ahogy írok, elkezdenek új ötletek megjelenni bennem arra vonatkozóan, hogy hogyan oldjak meg egy nehéz helyzetet. A kulcs megint az, hogy Magamtól várom a megoldást és befelé figyelek. 

Amikor a legmélyebb nehézségben voltam, a legegyszerűbb spirituális gyakorlatot kezdtem végezni kitartóan, 5 éve, a mai napig az Elengedés, önátadás meditációt, melyet David R. Hawkins: Elengedés című könyvéből ismertem meg. 

Emellett folyamatos önmegfigyelést végeztem, ami segített felismerni reakcióimat, és jobban megérteni magam. A több száz kineziológiai oldás, családállítás, coaching ülés ahova 8 évig jártam bár sokat segítettek, de közelébe sem értek annak, amit magam fedeztem fel magamról ezekkel az egyszerű spirituális gyakorlatokkal, ezek adtak nekem valódi önbecsülést és hitet magamban. Bár apró lépésekből épült, de stabil, elveszíthetetlen állapotot értem el. A többi módszer sebtapasznak tűnik ezekhez képest. Számomra a spirituális útban van az igazi Erő, a lélek ereje. Nem én változtattam meg a súlyos traumatikus gyerekkoromból gyökerező nehéz élethelyzeteimet, hanem átadtam magam ennek a nálam nagyobb Erőnek, és engedtem, hogy átformálja az életem.

Megerősödött a kapcsolatom magammal, már nem félek az érzéseimtől, és nem szeretnék megfelelni másoknak. Döntéseim mélyebben gyökereznek ebből a belső kapcsolatból, így életem egy sokkal őszintébb, önazonosabb irányba indult el, amit egyre több öröm kísér. Ez az út lassú ahhoz az azonnali változáshoz képest, amit hajszoltam gyors feloldást ígérő technikákkal, de fokozatosan, napról napra jobb, és ez a változás tartós. 

Fontos lett számomra, hogy mindazt, ami nem én vagyok letisztítsak magamról, és az igazságot keresem mindenben. Kimondom őszintén az igazat, ha kellemetlen is. Ezt a változást hozó őszinte erőt képviselem.

Úgy hiszem, bármi történik az életünkben, az többet szeretne kihozni belőlünk, mint amit mi megélünk magunkból. Az élet fejlődésre hív, szeretne kimozgatni, és olyan helyzeteket hoz, amelyen keresztül új lehetőségeket kapunk, és irányok nyílnak. Az egó ennek ellenáll, jó neki ami van, akkor is ha valójában nem jó. De a tanulási folyamat nem itt van a megszokás körein belül, hanem azon kívül, olyan helyen, amit homály fed, és nem látunk előre kiszámítható lépéseket. A kilépés az ismeretlenbe, belső hívásunk követése nem fájdalommentes, de támogatott és ez az egyetlen út, aminek számomra értelme van. Bízhatunk az életben, mert azt hozza elénk, amire éppen szükségünk van, amiből a legtöbbet tanulhatunk. Így nézve nincsenek hibák, sem hibázás, csak tanulás van, és önmagunk folyamatos meghaladása. 

Ki lehet venni a poklot is egy-egy helyzetből, de az áldás is jelen van, és valóban a mi döntésünk abban áll, hogy melyiket választjuk. Ugyanannyi erőbe telik mindkettő.

Az egyéni intuitív oldások, csoportos coaching, és meditációs programok, és önszeretetet fejlesztő kurzusok célja az önmagunkkal való letisztult, őszinte kapcsolat létrehozása, s annak szemléletnek az átadása, melyben hiszek, amellyel mi magunk segíthetünk magunkon.