Szia! 🤗
Örömmel jelentem be, hogy a mai nappal elindul a 14 napos inspirációs posztsorozat, fogadd szeretettel! 
-
nap: A nehézség, mint fejlődési lehetőség
Az Élet számtalan lehetőséget nyújt számunkra a fejlődésre, és ezeket a lehetőségeket gyakran a nehézségek “álruhájába” bújtatja.Amikor szemben találjuk magunkat egy nehézséggel, a legelemibb reakciónk az ellenállás, mert nem ez volt a tervünk, nem erre számítottunk, nem így akartuk a dolgok alakulását.
Volt egy elképzelésünk arról, hogyan kellene történnie a dolgoknak, és amikor ez a “terv” felborul, gyakran leszünk frusztráltak, dühösek, és a reakció szintjén ez akár ki is törhet belőlünk, mint egy dühös kisgyermekből. (Valóban egészen vissza tudunk jutni a hisztis gyermek szintjére ilyenkor.)
🔑 A kulcs az ellenállásban, illetve annak feladásában van.
Amikor ott állunk érzelmekkel telítve, nem látunk tisztán, vagy egyáltalán nem látunk.
Olyan, mintha felvennénk egy bizonyos színű napszemüveget, és abban az egy színben pompázik minden, mintha csak azt láthatnánk meg benne, hogy pl.” mennyire szerencsétlenek vagyunk”, “velünk mindig ez történik” és minden ezt látszik “igazolni”, persze a szemüveg színe miatt, – az érzelem miatt – de ezt ott nem tudjuk felismerni.
Sokszor pedig többféle érzelemcunami jön fel, és nem látunk semmit, mintha a tornádóban állnánk, ami elsodor, néha lebénít.
Amikor egy érzelem bekapcsol, kitakar minden mást. Mondhatom úgy is, hogy ránk zárul az elménk, és az elménk rabjaként nem látunk semmiféle kiutat, semmi lehetőséget.
De ettől még a lehetőségek és kiutak, a megoldások mindvégig ott vannak, a rendelkezésünkre állnak, csak épp ott, akkor nem látjuk őket!Amikor sikerül elcsendesíteni az érzelmeket, tehát elengedjük az ellenállásunkat azzal szemben ami történik, és elfogadjuk azt az érzést ami bennünk van, szépen lassan leáll a tornádó, és elkezdünk látni, (színről színre), fokozatosan.
Ahogy elkezd a bezártságából nyílni az elménk, előbukkannak a lehetőségek, melyek mindvégig ott voltak.
Az a folyamat, hogy hogyan kerülünk ki egy-egy érzelmi elragadtatásból, ez a legfontosabb eszköz ahhoz, hogy újra kapcsolódjunk magunkhoz, és a végtelen számú lehetőséghez, ami körülvesz minket.
Újra leírom, végtelen számú lehetőségünk van egy-egy probléma megoldására!De a hitrendszereink, az álláspontjainkkal való azonosulásaink nem engedik meglátni ezt az igazságot.
Ezekben a napokban elsősorban az érzelmek működéséről, kezeléséről lesz szó, és a megújulásról.
Láthatjuk mennyire fontos, hiszen az életünkben szinte minden változik, a terveink, vágyaink nem mindig úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, ami természetes jelenség, ilyenkor elkél a rugalmasság, hogy ne törjünk el a szélben, mint egy kemény fa, hanem meg tudjunk hajolni, mint pl. a bambusz.
Ugyanakkor fontos az is, hogy mély gyökerekkel meg tudjunk kapaszkodni a vihar közepén is, tehát találjunk olyan biztos pontot, kapaszkodót magunkban, amihez visszatérhetünk nehéz időkben.
Egy folyton változó világban élünk, és ha szert teszünk ezekre a tulajdonságokra, mint az elfogadás, rugalmasság és kapaszkodók, akár másoknak is tudunk segíteni vele.
Azt nem ígérhetem, hogy nem lesz vihar, de azt igen, hogy segítelek felvértezni a megfelelő eszközökkel, hogy ne csak túléld, hanem valami jót hozz ki belőle!
Az, hogy mit hozunk ki a nehézségeknek álcázott fejlődési lehetőségekből, csakis rajtunk, és a képességeinken múlik.
Ez jó hír, mert az érzelmek kezelése is egy tanulható képesség!
A hitrendszereinket is megtanulhatjuk átírni, és olyan pozitív, erőt adó hitet építhetünk, mely támogat bennünket, mint pl. az, hogy: “Minden értünk történik!”
“Minden értünk történik!”Azért történnek váratlan események, változások az életünkben, hogy fejlődjünk, hogy többet hozzanak ki belőlünk, mint amibe eddig belekényelmesedtünk.
Legbelül te is érzed, hogy több van benned!
Nézzük meg együtt, mi is ez a több! 
Szeretettel kísérlek ezen az úton, Biegelbauer Lilla
