Amikor az új, és a régi út egyesül benned,
Akkor mindkét világot megmented,
Nem akarsz kizárni már semmit,
S nem akarsz már más lenni,
Mint magad Magadban összeérve,
Ahogy a Világok összeérnek.
S eljut. Hozzád.
Aki vagy és voltál,
az az ember kit már nem szolgál
a régi ruha, mint a saját múltja
úgy húzza le, a súly sújtja.
Mert itt az idő most emelkedni,
s nem kell mást, csak feledni
mi régen voltál, mit régen tettél
elfeledni azt kihez nem mentél,
hogy eléd kerüljön az új irány
s beléd forrjon az igazság,
hogy aki voltál csak téged szolgál
Aki vagy és voltál.
Nincsen tér és idő,
Csak a Fény, éltető.
És sötétbe taszított
Összetört részeid vakító
Fényben úsznak,
S nem akarsz már más lenni,
Mint akinek jöttél Élni.