Nem vagy bűnös, lelked tiszta
fénynek fényében, benne úszva,
patakként folyik át rajtad az igazság,
itt az idő, hogy a szemedet felnyissák:
valósnak vélt, vagy ál- dozatból
nem születhet meg csak mélyből.

Itt az idő és a hely tökéletes,
ennek fennségében lenni élvezet.
Tedd hát félre „vezeklő” imád,
nézz fel az égre, tiéd a Világ! 

Tedd le most az áldozat szerepet
és nézz fel az Égre, emeld fel szemed!
Mit üres kezeddel próbáltál megfogni,
levegő után kapkodsz, de nincs benne semmi!
Ilyenné lesz az, ki nem hallgat magára,
nézz be a szívedbe, ahol lenni nem gyáva.
Ne kerüld el többet saját tekinteted,
úgy élj, mint a vessző, ki mezőn született.
Ne ítéld meg, hogy mi lakozik benned,
éld azt mi e földön beléd született!

Kifolyik kezedből a szó és az írás,
vedd magadra a legnagyobb hívást!
Lelked szólít téged, vedd észre kérlek,
Szabad vagy a földtől az égig elérhetsz!
Tudd, hogy ez itt a feladatod mára,
és minden ma megy tovább a világba.

Egyben így egész, kerek ez a nóta,
lépj fel az égre, ott a megváltó ma.
Meghalni nem tud, épp ez az üzenet,
sose feledd honnan jöttél, s hol a Te helyed.