20 éve foglalkozom önfejlesztéssel, mára ez lett az életformám. Számtalan nehézséget haladtam meg az önmagammal való őszinte szembenézésnek, elengedésnek köszönhetően. Hiszek Istenben. Hiszek abban, hogy az élet maga old, és éppen azt a feladatot rakja elénk, amire a legnagyobb szükségünk van ahhoz, hogy meghaladjuk magunkat.

Füzesi-Biegelbauer Lilla vagyok, 43 éves, három fiúgyermek édesanyja, intuitív coach, önfejlesztő mentor.

Messziről jövök, én sem kaptam könnyű terheket. Sok trauma segített elveszni, hogy aztán ismét magamra találjak. Úton vagyok, nem vagyok készen, de már nem zavar. Belül teljesen elköteleződtem a fejlődésem mellett, így bármi történik az életben, felhasználom arra, hogy tanuljak belőle, többé váljak általa, és meghaladjam korábbi önmagam. Az élet állandó megújulás. Nehéz együtt mozdulni vele, mert megörököltük az egót, ami röghöz kötött, mást akar, mint amit az élet mutat. Biztonságot keres a kitörés helyett, ugyanazt a jól ismert régi lemezt hallgatná ami már lejárt, és újra meg újra fájdalmat okoz nekünk. Fél az ismeretlentől, és nagyjából mindentől, ami előrevisz fejlődésünk útján.


Nem segítő akartam lenni, azzá váltam. Az egész életem arról szólt, hogy segítővé váljak. Kerestem ki vagyok, mi vagyok, mi az a tevékenység, amiben végre megtalálhatom magam. Kiskoromtól foglalkoztatott az élet értelme. Eljött a nap amikor a gyógyítás felé fordultam. Nem pszichológiai tankönyvekből vettem tudásomat, bár sokat köszönhetek nekik, inkább önmagam legyőzéséből. A megadásnak köszönhetően kialakult a belső útmutatás, megjelenik bennem intuitívan akkor és az az információ, energia, erő, bárhogyan nevezhetjük, ami szükséges a továbblépéshez. Rájöttem, hogy minden ami velem történt azt szolgálta, hogy jobb segítővé váljak, és még jobban tudjak támogatni másokat az Önmagunkká válás, a lelkünkhöz kapcsolt élet útján. Magam is azt tanulom amit tanítok. Nem jelenti azt, hogy én tudom jól. Úgy hozzuk helyre, hogy ezután másképp csináljuk. Ha nem cselekszünk másképp, nem értettünk meg semmit. Emberként együtt járjuk az utat, sorsunk összekapcsolódik abban, hogy mind esendő emberek vagyunk, együtt esünk, és kelünk. De abban is egyek vagyunk, hogy élő lélek van bennünk, amihez kapcsolódva dönthetünk másképp is. Fontos követni a hívást. Ez visz előre, ami lehetetlen lehetővé válik, mert a végtelen kibontakozásának útján bármi lehetséges, ha megengeded.

Ahogyan folyamatosan meghaladom magam, egyre fontosabb számomra, hogy a belső változást lekövesse az életem is. „Amint bent, úgy kint.” – mondja Hermész Triszmegisztosz. A munkámat is újratervezem, átalakítom, ahogyan növekszem. Amikor egy téma nyílik bennem, azt kibontom, és létrehozok belőle egy programot, vagy workshopot, ami fejlődést hozhat azoknak, akik nyitottak rá. Nincs két egyforma program, oldás, ahogy nincs két egyforma ember sem. Nem ugyanazt a módszert használom, hanem éppen azt, ami intuitívan megjelenik. Szerintem a tudás szabad, és szabadon hozzáférhető bárki számára, ha kapcsolódik az intuíciójához, valójában egy végtelen gyógyító tárházhoz kapcsolódik. Ezt szeretném tanítani segítő foglalkozású vállalkozóknak. Ez önmagunk felszabadításával összefügg, engedjük meg, hogy önmagunk legyünk minden pillanatban, engedjük a vezettetést, és ne sablonokat erőltessünk a kliensekre. Hívások vannak, amiket vagy követ az ember, és fejlődik, vagy nem, és stagnál, rosszabb esetben visszaesik. Bármit is választunk, felelünk érte. Amikor visszacsúszunk nehezebb kijönni belőle, nagyobb erőfeszítés szükséges, mint előtte, de lehetséges kijönni. Talán ez az egyik legfontosabb üzenet. Van tovább, és lehet jobb akkor is, ha most ezt nem tudod elképzelni. Sok munkát kell beletenni, ez nem az instant megoldások helye, hanem az elkötelezett fejlődésé, azoké, akik valóban szeretnének pozitív változást.

Régen csak vártam, hogy a helyzetem, és az emberek körülöttem megváltozzanak, azt hittem, majd boldog leszek, ha megtörténik, de sajnos sosem jön el ez a pillanat. A hiábavaló várakozás és fájdalom hatására felismertem, hogy minden igazából csak rám vár, hogy végre meglépjem amit szeretnék, és akkor jön meg az erőm, ha abbahagyom, hogy másra várjak. A kifelé mutogatás helyett mutassak arra az egyetlen emberre, aki valóban tud változtatni helyzetén. Amikor magamtól várom a változást, akkor már tudok tenni érte. Ez az életemért való felelősség válallás, ami bekapcsolja a nagybetűs Erőt, és Isten útmutatását kérve, az intuíciót követve cselekszem.

Nehézségeim megtanítottak kapcsolódni magamhoz, az érzésekhez, évek óta gyakorlom az elengedés-önátadás meditációt, amit átfogóan David R. Hawkinstól olvastam az Elengedés c. könyvében. Majd sok évnyi gyakorlás után 2021 októberében vezetés közben épp elengedtem egy szorító érzést a szívemben, amikor hirtelen elkezdett sípolni a fülem, majd kiugrott a szívem, és hihetetlen könnyű lett a testem, félre álltam az autóval, mert másképp érzékeltem a teret magam körül. Nem voltam többé azonos a testemmel. Kiléptem. Leírhatatlan volt ez a pár óra. Mikor kiszálltam az autóból egy óriás csecsemőnek éreztem magam, aki életében először lép, lélegzik, van. Teljes nyugalom, és minden úgy jó, ahogy van. Semmihez semkell nyúlnom, hogy az jobb legyen, mert már most tökéletes ahogy van. Beleláthattam igaz természetünkbe. Megtapasztaltam amiről a megvilágosodott mesterektől olvastam, hogy „minden úgy tökéletes, ahogy van”, hogy semmit sem kell tenni. Többször is próbáltam szavakba önteni, de leírva mindig kevésnek tűnik. Az ébredés emelkedett állapotából néhány óra alatt szép lassan fokozatosan visszasüllyedtem a korábbi „valóságomba”. Ilyen kegyelmi bepillantás után, úgy éreztem magam, mint egy kegyvesztett. Én, aki egész életemben az emberek hivatását, küldetését, az élet értelmét kutattam, az élmény után azt éreztem, semminek nincs értelme, mint annak, hogy megtapasztaljuk Istent, mint eggyé válni az Élettel. Üres voltam, céltalan és nagyon elkeseredett. Végül felismertem, hogy ez egy bíztatás volt, és folytatnom kell a kitartó munkát magamon, mert nem adják ezt olyan könnyen, van még mit elengedni, de már tudom, hogy létezik ébredés, létezik megvilágosodás, és ez bárki számára elérhető. Azóta volt többször ilyen kiemelkedett állapot, de mindig a testben maradva, az azonosulás megmaradt. Ezekben az állapotokban hihetetlen felismerések jöttek az életről, emberről, Istenről. Fellibbent a fátyol, majd visszazuhant, és ez átformált. Azóta sok dolog, ami fontos volt kikopott az életemből. A nagy emelkedést pár hónapra rá mélyzuhanás követte, amikor elvesztettem a barátnőmet. Öngyilkossága óriási tanítással szolgált, de a tanításokhoz csak a fájdalom feldolgozásán keresztül értem el. A munkámat is abbahagytam, úgy éreztem nem tudok adni, pedig ez az életem értelme volt. Bevallom, egy kicsit vele haltam, és két év távlatából nézve, a legnagyobb tanítást szolgáltatta ez a fájdalmas esemény. Azt, hogy sose mondj le magadról! Magadhoz legyél hűséges. Ő csak az utolsó döntésével tudta csak választani magát, addig mindenkit maga elé helyezett. Ha nem követed a hívásodat, az újabb és újabb lehetőséget, amit az élet vég nélkül szolgáltat neked, van olyan belső állapot, ahol ha százezredszer sem választod magad, a lélek más utat választ. Persze a történet sokkal összetettebb, és itt ki kell mondani azt, hogy van amit nem érthetünk meg. Van, amit nem foghatunk fel! Az egónk mindent tudni akar, hogy kézben tarthasson, kontrolláljon. De nem ez az út. Megkerestem, hogy számomra mi a tanítás, és hogyan tegyem ezt élővé az életemben, hogy áldozatának értelmet adjak. A halál fontos, megtanít élni. Aki nem néz szembe a halállal, sosem fog igazán Élni. Miután elmerültem a halál témájában, új küldetést kaptam: eljött hozzám az Élet.

2025-ben áldás érkezett, gyermekem született, immáron a harmadik fiam, hogy megtanítson élni, újra az életre figyelni. Óriási örömöm mellett küszködtem az elfogadással, hogy messzebb sodródom a munkámtól, de rájöttem, hogy ez egy esély épp arra, hogy másképp lássam magamat, mint segítő. Tudom lehetetlennek tűnik, hogy miközben „elveszek”, mert figyelmem központjában egy csodálatos új lény áll, akinek mindent meg szeretnék adni, s eközben magamra találjak. De pont ez az elfeledkezés magamról segített abban, hogy a régi mintákat, amiket magamról gondoltam, elfelejtsem. Felerősödött a vágyam, hogy lehántsak magamról mindent, ami nem Én vagyok. Elkezdtem megkérdőjelezni mindazt amit az elmúlt 20 évben tanultam a gyógyításról, önfejlesztésről, az emberek segítéséről. Kapcsolódva magamhoz, tisztán ahhoz ami belőlem jön, elkezdtem kutatni, hogy a gyógyítás hogyan jön bennem természetes módon? Megtaláltam azt a magot, ami mindig is velem volt kiskoromtól fogva, az őszinteség erejét. Végre ki merem mondani az igazat, és beleállok. Már nem bírom el az önmagunk áltatását, „altatását”, nem akarok megfelelni a klienseknek, mert ez nem segíti őket. Már nem vállalom, hogy szkanderezzek velük, hogy jobb legyen az életük. Már nem akarom helyette megoldani, mert ha ő nem akarja, senki sem segíthet neki! Ebben az ébredési folyamatban vagyok, és nap mint nap felismerek új dolgokat, találkozom az önazonosságommal, az eredetiségemmel. Kimondom ami jön bennem, amit igaznak érzek, mert a valósággal találkozva tudjuk végre meglátni, és meghaladni magunkat. Ezzel az új erővel elkezdtem dolgozni a kisbaba mellett, csak heti néhány órában, hogy itt lehessek neki.

Menjünk vissza az időben, hét évvel ezelőtt kezdtem el emberekkel dolgozni, 20 éve kezdtem taichit, energiagyógyászatot, nlp-t tanulni, hangtál terápiát, kineziológus természetgyógyász lettem, majd self developement life & business coach, és több száz családállításon voltam segítő 7 éven keresztül. Az emberekkel való munka során felerősödött az intuícióm, és rengeteget dolgoztam magamon, hogy képes legyek átadni magam és gondolkodás nélkül követni. „Just do it” – amiből a legfontosabb szó a just – csak. Azt hiszem ez az intuíció lényege, nem állsz meg gondolkodni, csak megteszed ami jön benned, csak követed. Nem érzelmet követsz, hanem egy finom hívást, ami idővel, minél többször követed, egyre erősödik. Így választottam a nevet, intuitív coach, önismereti mentor, de nem tudom ezt véglegesnek tekinteni, mert ennél sokkal több vagyok, csak most ezt élem meg magamból. Abban vagyok jó, hogy ráérzek arra, mi van a dolgok mögött a láthatatlanban, mi okozza problémáinkat. Egyenesen a gyökeréig lemegyünk oda, ahol megoldva az összegabalyodott szálakat kibogozhatóak a problémák. Amikor a mélyére ásunk önmagunknak, a legkisebb elakadásnak is olyan okaira derítünk fényt, amit magunk sem gondoltunk volna. A tudatosságunk fényébe emelve ezek megváltoztathatóak, felülemelkedhetünk régebbi döntéseinken, átírhatjuk életünk irányait. Ha hajlandóak vagyunk szembenézni a bennünk bújkáló sötétséggel, engedélyt adhatunk magunknak az új életre, és annak lehetőségeire. Elképesztő, hogy milyen kicsi és milyen nagy akadályok is felbonthatóak, melyek korábban ellehetetlenítettek, csak mi megszoktuk ezt. Felszabadító élmény.

Az egyéni intuitív oldások, és a vezetett csoportos coaching programok kísérője annak a szemléletnek az átadása, melyben hiszek, amellyel mi magunk segíthetünk önmagunknak. Immáron ezt tanítom, önmagunk állhatatos fejlesztése számomra a legfontosabb, mert így kerülünk közelebb sorsunk beteljesítéséhez, és fejlődésünk senkitől mástól nem függ, mint rajtunk

Megosztás Facebook-on
Küldés e-mailben

INSPIRÁCIÓ

További írások

ELÉRHETŐSÉGEM

Kapcsolat

+36 30 962 1982

lilla@BIEGELBAUERlilla.COM

Scroll to Top

Feliratkozás hírlevélre

Szeretnél elsőként értesülni programjaimról és olvasni tőlem inspiráló írásokat? Iratkozz fel hírlevelemre!