Napjainkban lelkünk témái, pl. érzéseink, vágyaink, félelmeink, lelki terheink előtérbe kerültek, és talán már tapasztaltuk azt, hogy nem a testünk „fáj”, hanem a testünkön, a betegségen keresztül lelkünk „jelez, üzen” nekünk. Mégis, inkább testünk tüneteit próbáljuk gyorsan elmulasztani.

Amikor testünk megsérül, pl. elesünk, lehorzsoljuk a térdünket, akkor tudjuk mit kell tenni,  megtisztítjuk a sebet a szennyeződésektől, bekötjük, majd óvjuk, és hagyunk neki gyógyulási időt. Ha nagyobb a baj, orvoshoz fordulunk segítségért.

Amikor viszont lelkünk sérül meg, pl. egy helyzet szomorúságot vagy dühöt vált ki belőlünk, ilyenkor jó esetben elmondjuk valakinek, de sajnos gyakrabban elnyomjuk az érzést, eltereljük figyelmünket, és másba menekülünk. Nem veszünk tudomást róla, mert nem akarjuk érezni. De az érzés mindvégig ott van!

Elvárjuk, hogy a lelkünk csinálja tovább a dolgát ugyanúgy, mint azelőtt, de sajnos ez nem így megy.

Érzéseink olyanok, mint egy rádiótorny, azt a hullámhosszt közvetítik, ami bennünk mélyebben, a tudatalattiban van, amit korábban lenyomtunk magunkban. Ez az adás, mint kisugárzott frekvencia azonos frekvenciájú eseményeket vonz magához, mert azt szeretné, hogy meglássuk, hogy tudomást vegyünk róla, hogy felszabadulhasson! Tehát nem azért történik egy hasonló negatív helyzet velünk, mert „büntetnek” minket, hanem azért, mert bennünk a mélyre elnyomott érzés egyszerűen meg akar gyógyulni! Olyan helyzeteket vonz ami hasonlít hozzá, hogy észrevegyük, ott van, foglalkozni kell vele! Ilyenkor vesszük észre, hogy újra ugyanabba a zsákutcába léptünk.

Mégis hol a kiút?

A kiút maga a befelé vezető út, ráhangolódni arra, ami bennünk legbelül van.

Dolgozzunk érzéseinkkel! Időnként álljunk meg, és figyeljünk befelé. Tegyük fel a kérdést: Mi van most bennem? Ne álljunk neki ellen, engedjük meg, hogy az érzés ott legyen. Mintha csak át akarnánk ölelni. Minél közelebb megyünk hozzá, annál jobban oldódik fel. Megéljük, és magától távozik, ha nem kapaszkodunk bele.

Amikor feszültséget érzek magamban megkérdezem magamtól:

Minek állok ellen? Mit nem tudok elfogadni?

A megengedés a kulcs. Megengedem annak ami van, hogy legyen. Ettől szinte azonnal megnyugszom, és ezután tudok elkezdeni megoldás után kutatni. Amíg ellenállok annak ami történik, addig nem tudom meglátni sem a megoldásokat.

Az egyetlen hely, ahol ráhatásunk van a történésekre, belül van, önmagunkban, a szívünkben, ezért a munkát itt kezdjük el, mert belső egyensúlyunk visszaállításával a körülményeink is megváltoznak.

A külső körülményeinket sokszor nem tudjuk megváltoztatni, de a belsőnket, a külső hatásra adott reakcióinkat igen!

Az, hogy hogyan reagálunk, hogyan állunk egy szituációhoz, és hogyan szemléljük életünk történéseit az megváltoztatható, az választható!

Nehéz helyzeteinket használhatjuk például arra is, hogy emeljenek, fejlesszenek minket!

Nem vagyunk reakcióink és szokásaink rabjai! Nem kell, hogy elszenvedői legyünk életünknek, mert lehet könnyen és örömteli módon is fejlődni!

A lelki egészség lényege éppen az egész-ségben van, akkor vagyunk egészek, amikor lelkünkkel összhangban cselekszünk, így hozunk döntéseket, amikor kapcsolódunk magunkhoz. Ehhez szükséges a befelé figyelés, ráhangolódni arra, mi van bennünk, és mit szeretnénk valójában. Fontos időt tölteni önmagunkkal, és őszintének lenni magunkhoz, mert akkor egy olyan világot teremtünk, ami azonos belsőnkkel.

Amint felelősséget vállalunk döntéseinkért, választásainkért, máris nálunk van a gyeplő.

A kulcs ott van legbelül. Ott találjuk azt a biztos pontot, amibe tudunk kapaszkodni. Kint történhet bármi, ha mi befelé figyelünk és erősítjük belső fényünket, engedélyt adva magunknak hogy érezzünk, hogy legyenek vágyaink, és odafigyelünk megérzéseinkre, akkor ez a fény egyre csak növekszik, erősödik, és nincs az a vihar, ami elfújja.

Érzéseink mint rádióadó-vevők nem csak negatív irányba tudják befolyásolni életünket. Pozitív érzéseink is kisugároznak, például, ha megbecsülve érezzük magunkat, ezt is sugározzuk ki magunkból, akkor megbecsülést vonzunk, olyan helyzeteket, ahol azt tapasztaljuk, mások becsülnek bennünket. 

Érdekes, hogy egy egész iparág foglalkozik a gondolatok erejének, vonzásának témakörével és úgy vélem, igen keveset hangsúlyozzák az érzések fontosságát. Pedig hiába gondoljuk el naponta százszor mennyire jól vagyunk, gazdagok vagyunk, stb. ha nem érezzük ezt belülről, nem tud jönni az áttörés. A pozitív gondolatok károsak is lehetnek akkor, amikor nem veszünk tudomást a mélyben fortyogó érzésekről, elkeseredettségről, dühről, fájdalomról. Nekiállhatunk szuper párt/munkát/stb. vonzani magunkhoz, de nem úgy, hogy közben csalódottak vagyunk. Úgy ugyanazt a helyzetet fogjuk megteremteni csak mással, mert ez bennünk meg akar gyógyulni. Érdemes ezért a pozitív gondolkodás előtt dolgozni magunkon, felszínre hozni negatív érzéseinket, hogy kitisztulhassanak, és fontos levonni a valós tanulságokat, utána már eredményesebben vonzhatunk a pozitív gondolatokkal.

Egyet ne feledjünk, minden értünk történik! Ennek a szemléletnek az elsajátítása alapvetően javít életminőségünkön.

Szeretettel, Lilla

Fotó forrás: unsplash.com

Ha úgy érzed elvesztél életed valamely területén, van lehetőséged visszatalálni önmagadhoz, szeretettel várlak egyéni konzultációkon, az alábbi témákban tudok segíteni:

Nehézségek elengedése, felszabadítás Újratervezés Önfeltárás, mély önismeret Döntéstámogatás Párkapcsolati oldás Gyász, veszteség feldolgozása Gyermekek oldása Életfeladatok feltárása, lélekterv Pályakeresés, hivatás megtalálása Üzlet & Lélek vállalkozásfejlesztő üzleti konzultáció.