20 éve foglalkozom önfejlesztéssel, mára ez lett az életformám. Számtalan nehézséget haladtam meg az önmagammal való őszinte szembenézésnek, és az elengedésnek köszönhetően. Hiszek Istenben. Hiszek abban, hogy az Élet maga old, és épp azt a feladatot rakja elénk, amire a legnagyobb szükségünk van ahhoz, hogy meghaladjuk magunkat.

Füzesi-Biegelbauer Lilla vagyok, 43 éves, három fiúgyermek édesanyja, intuitív coach, mentor. 

Messziről jövök, én sem kaptam könnyű terheket, sok trauma segített elveszni, hogy aztán ismét magamra találjak, újra meg újra, egyre magasabb szinten. Még nem vagyok készen, én is úton vagyok, mint mindannyian. Talán annyi kis különbséggel, hogy belül teljesen elköteleződtem a fejlődésem mellett, így bármi is jön az életemben, felhasználom arra, hogy általa többé váljak, és meghaladjam korábbi önmagam. Az élet állandó megújulás. Nehéz együtt mozdulni vele, mert megörököltük az egót, aki teljesen mást akar, mint amit az élet mutat. Biztonságot keres a kitörés helyett, ugyanazt a régi lemezt hallgatná, ami már lejárt, és újra meg újra fájdalmat okoz nekünk. Fél az ismeretlentől, és nagyjából mindentől, ami jó lenne fejlődésünk érdekében.

Nem segítő akartam lenni, azzá váltam. A saját megtapasztalásaim által jutottam olyan felismerésekre, döntésekre, ami megváltoztatta az életemet, a szemléletemet. Nem pszichológiai tankönyvekből vettem a tudást, megjelenik bennem intuitívan akkor és az, ami épp szükséges a továbblépéshez. Egy tapasztalati embernek tartom magam, rájöttem, hogy minden ami velem történt azt szolgálja, hogy általa jobb segítővé, jobb mentorrá váljak, és még jobban tudjak támogatni másokat az Önmagunkká válás útján. Én is ezt az utat járom.

Mivel folyamatosan fejlődök, változom, ezért fontos számomra, hogy ezt a változást lekövesse az életem is. A munkámat is folyton megújítom, átalakítom, ahogy növekszem. Amikor egy téma nyílik bennem, azt kibontom, és létrehozok belőle egy programot, vagy workshopot, ami fejlődést hozhat azoknak, akik jelentkeznek rá. Nincs két egyforma program, oldás, ahogy nincs két egyforma emberi probléma sem. Nincsenek receptek, sablonmegoldások. Hívások vannak, amiket vagy követ az ember, és fejlődik, vagy nem, és stagnál, vagy rosszabb esetben visszcsúszik. Amikor visszacsúszunk nehéz kijönni belőle, nagyobb erőfeszítés szükséges, mint előtte, de lehetséges kijönni belőle! Talán ez az egyik legfontosabb üzenetem. Van tovább, és lehet jobb akkor is, ha nem tudod most elképzelni. 

Régen csak vártam, hogy a helyzetem, és az emberek körülöttem megváltozzanak, azt hittem, akkor majd boldog leszek. Sajnos, sosem jött el ez a pillanat, bár elég sokat vártam rá. A hiábavaló várakozás és fájdalom hatására felismertem, hogy nálam van a kulcs az életemért, a döntéseimért, és akkor jön meg az erőm, ha abbahagyom, hogy másra várjak, hogy valami megváltozzon az életemben, és magamtól várjam a változást. A változtatást! Az életemért való teljes felelősség válallásában van elrejtve az erőm. 

Az önfejlesztés során nyíltak képességeim, újabb és újabb, addig elképzelhetetlen dolgokra bukkantam, és ez az egyre táguló, spirálisan növekvő folyamat magával ragadt. Megtanultam kapcsolódni magamhoz, már megengedem, átélem az érzéseket, évek óta gyakorlom az elengedés-önátadás meditációt. 2021 októberében épp egy ilyen meditáció közben, megtapasztaltam a legnagyobb ajándékot, amit ember kaphat, hogy beleláthasson igaz természetébe. – Azóta vonzott a megvilágosodás, mióta először olvastam róla a Most hatalma c. könyvben. – Megtapasztaltam mit jelent, hogy „minden úgy tökéletes, ahogy van”, milyen Isten jelenlétében lenni. Néhány órára a kegyelemben maradhattam, kilépve a testtel való azonosulásból, az egó szorításából. Olyan voltam, mint egy újszülött, tiszta, ártatlan. Hallottam a gondolatokat, habár nem zavartak, semmi sem zavart. Nehéz volt visszakerülni az egó uralta „valóságba” ilyen kegyelmi bepillantás után, úgy éreztem magam, mint egy kegyvesztett. Én, aki egész életemben az emberek hivatását kutattam, a bepillantás után azt éreztem, semminek nincs olyan értelme, mint amit eddig gondoltam, mert a valódi cél tényleg a megvilágosodás, Isten megtapasztalása, eggyé válni az Élettel. Felismertem végül, hogy ez a röpke két óra egy bíztatás volt, hogy folytassam a kitartó munkát, dolgozzak magamon, a sérüléseimmel, mert valóban elérhető a megvilágosodás bárki számára, még számomra is. Ez az élmény átformált, azóta sok dolog, ami fontos volt eltűnt az életemből, s már nem vagyok ugyanaz, mint azelőtt. A munkámat is abba kellett hagynom egy időre, és csak szépen lassan tudtam újra kapcsolódni a valósághoz. Eltelt néhány év, és kaptam egy csodálatos ajándékot, gyermekem született, egy áldás, és vele esélyt is kaptam arra, hogy teljesen eltávolodjak a munkámtól, s átalakíthassam egy sokkal őszintébb irányba, ami az igazságon alapul. Ebben a folyamatban vagyok, és kezdek újra egyéni oldásokat vállalni a kisbabánk mellett.

Hét évvel ezelőtt kezdtem el emberekkel dolgozni, – kineziológus lettem, majd coach, – ezalatt felerősödött az intuícióm, és rengeteget dolgoztam magamon, hogy képes legyek átadni magam neki és követni. Így lett a nevem intuitív coach, de nem tudom ezt véglegesnek tekinteni, mert már tudom, hogy ennél sokkal több vagyok, csak most ezt élem meg magamból. Abban vagyok jó, hogy ráérzek arra, mi van a dolgok mögött. Amikor a mélyére ásunk önmagunknak, a legkisebb elakadásnak is olyan okaira derítünk fényt, amit magunk sem gondoltunk volna. A tudatosságunkba emelve ezek megváltoztathatóak, felülemelkedhetünk régebbi döntéseinken, átírhatjuk életünk irányait. Új engedélyt adhatunk magunknak az életre, és annak hívásaira. Elképesztő, hogy milyen kicsi és milyen nagy akadályok is felbonthatóak, melyek korábban ellehetetlenítettek, most engednek. Valójában mi engedjük magunkat. Ez az egész egy tánc az élettel.

Az egyéni oldások, csoportos programok ajándéka annak a szemléletnek az átadása, mellyel mi magunk segíthetünk magunknak. Önmagunk fejlesztése számomra nagyon fontos, mert így teljesítjük be sorsunkat, és fejlődésünk senkitől sem függ, csak rajtunk.